Rólunk

ISKOLÁNKRÓLIskolánk 2007. augusztus 1-én jött létre, két 1928-ban épített kertvárosi iskola egyesülésével. Épületeink emberléptékűek, a két telephely összesen 500 főt képes befogadni, hangulatuk családias. Jelenleg 20 osztályban 420 tanuló tanul. Osztálylétszámaink lehetővé teszik, hogy a tanulókat egyéni képességeiknek megfelelően fejlesszük, oktassuk.A tantestület több mint 70 %-a több mint 10 éve dolgozik az iskolában. A viszonylag állandó pedagógus közösség a biztosítéka az állandó magas színvonalnak.Fontosnak tartjuk a gyermekközpontúságot , a magas színvonalú szakmai munkát, a szülőkkel való jó kapcsolatot , az iskola családias légkörét, hagyományaink ápolását.Pedagógiai programunknak megfelelően kiemelt hangsúlyt kap oktatásunkban az alapműveltség elsajátíttatása, a matematika, a magyar tantárgy, az idegen nyelv oktatás , a tehetséggondozás.A Nádasdy utcai épületben első évfolyamtól kezdve idegen nyelvi oktatás folyik: angol illetve kimenő rendszerben német.Az emelt szintű nyelvoktatásnak köszönhetően a legjobbak 8. osztályban alapfokú nyelvvizsgát tesznek.A Fő utcai épületben 5. osztálytól emelt óraszámú matematika tehetséggondozó osztályt működtetünk, ahová bárki jelentkezhet.Első osztálytól oktatunk informatikát. Tehetséges tanulóinknak szakköröket, a felzárkóztatásra szorulóknak korrepetálásokat biztosítunk. A rendszeres testedzés iskolánk programjának fontos része: úszás, külső sportpályák, őszi téli, tavaszi túra, sítábor , délutáni sportfoglalkozások, és versenyek várják a gyerekeket. Az elmúlt évek országos szintű komplex tudásszint felméréseinek kiváló eredményei bizonyítják oktatásunk eredményességét. Évek óta szinte minden tanulmányi versenyen a dobogón végeznek tanítványaink. Tanulóink eredményesen felvételiznek természettudományos és kéttannyelvű gimnáziumokba.Iskolánkban aktív közösségi élet folyik: Suli-buli, vetélkedő, Mikulás, farsang, táborok.Kétévente Művészeti Fesztivál keretében mutatkoznak be tehetséges tanulóink.

 (Bereck1814november 27. – 1849július 2.) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntője és tüzértisztje volt, aki a csatamezőn vesztette életét.

Berecken született székely határőrcsaládban. Apja Gábor István főjegyző, anyja Hosszú Judit volt, akik öt gyermeket neveltek fel.

Gábor Áron a berecki alsó iskola után a gimnáziumot Csíksomlyón a ferencrendieknél végezte, majd bevonult katonának.

Kézdivásárhelyen, a 2. számú székely határőrezrednél szolgált katonaként. Innen Gyulafehérvárra küldték, ahol „pattantyús” (ágyúkezelői) kiképzést és káplári rangot kapott. 1840-től az 5. pesti tüzérezredhez állt be, később Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. Továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt, majd 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban újra, végleg leszerelt.

Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket, Budapesten és Bécsben katonai műszaki előadásokat hallgatott. Közben az asztalosmesterséget is kitanulta, bútorokat készített és még egy szárazmalmot is.

Az ágyúöntés lehetőségét már az 1848október 6-án tartott Székely Nemzeti Gyűlésen felvetette, az ellenállás mellett döntő gyűlés azonban nem vette komolyan a javaslatot.

Az ötlet Sepsiszentgyörgyön került újra elő, amikor Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel a várost. Az összehívott népgyűlés november 12-én megfelelő fegyverek hiányában már-már a megadás mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban ágyúkat gyárt, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel nem talál célba. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták.

Az ágyúkat Gábor ki is öntötte a Magyarhermány melletti Bodvajon. Először november 30-án, a hídvégi csatában használták őket, és a székelyek megnyerték az ütközetet. Puchner azt hitte, hogy a székelyeknek francia tüzérsége került. Az első ágyú neve Jókai Mór cikke szerint Jancsi volt. [1]

A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848 decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, Túróczi Mózes rézműves műhelyében. A tüzéreket is ő képezte ki, főleg kézdivásárhelyi diákok közül.

1849március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki.

Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetően nem egyeznek a különböző források).

Gábor Áron a kökösi csatában, a háromszéki önvédelmi erők és az orosz cár csapatai közti tüzérségi összecsapásban vesztette életét, amikor bal mellén hatfontos ágyúgolyó találta el. Testét először Uzonban hantolták át, a harcok végén került a közeli Eresztevénybe. A református templom kertjében van végső nyughelye.

Felesége

Felesége Velcsuj Jusztina Jókai Mór szerint román volt, Egyed Ákos kutatásai szerint azonban moldvai magyar, akit Gábor akkor ismerhetett meg, amikor moldvai bojárok uradalmaiban dolgozott gépészként. Gábor Áron halála után Istók Andráshoz ment feleségül Bereckben. A szájhagyomány szerint segített az ágyúöntésben, sőt a csatákba is elkísérte férjét, és jelen volt halálakor is.

Emlékezete

  • Emlékezetét őrzi a közismert „Gábor Áron rézágyúja” kezdetű népdal.
  • Sombori Sándor regényt írt életéről.
  • Bereckben 1992július 4-én a templom szentélye mögötti téren avatták szobrát, Vargha Mihály szobrászművész alkotását. A főút mellett, a 103-as számú házon emléktábla hirdeti, hogy ott állt Gábor Áron szülőháza. A 89-es szám alatt Gábor Áron emlékházat is berendeztek, ahol 1999-ben hasonmás ágyúját is elhelyezték. [3][4]*Szobra van Kézdivásárhely főterén is, festett portréját a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Sepsiszentgyürgyön állították fel azt a szobrát (Nagyvarjasi Oláh művét), amely eredetileg Nagyváradon, az egykori tüzérakadémia előtt állt.
  • A bodvaji vashámort, ahol az első két ágyú készült, 1971-ben restaurálták, de később összeomlott. 2006-ban a magyar kormány hozzájárulásával újra felújították.